Elröpült az idei nyár is. A májusi fagyok miatt nagyon kevés vargányát találtunk és az áfonya is még virág korában lefagyott.
Rókagombákkal és kevés őzlábbal vigasztalódtunk. Ami nagyon meglepett az eddigi nyarakhoz képest, hogy átlag hetente kétszer találkoztunk medvével és a legmeglepőbb időpontokban a legmeglepőbb helyeken.

A leginségesebb gombaidényben összetalálkoztam egy csomafalvi gombásszal Tőkésben. Beszélgettünk keveset és az út melletti mogyoróbokor alól csak úgy mellékesen leszakított egy nagyon szép hiripet. Ez még a legelején volt, így a szezonban még meg sem tudtuk kóstolni. Közben egy kis robogón megérkezett még két csomafalvi gombász akikkel szintén szóba elegyedtünk. Mondták merre jártak és nem sok sikerük volt. Két-két hiripet találtak. Kérdeztem, hogy mi lesz a gombák sorsa és összebeszélés nélkül mindhárman nekem adták az addigi szerzeményt. Figyelembe véve, hogy milyen inséges idők voltak roppant megható volt az élmény és nagy örömet szereztek. Ezuton is köszönöm a nagylelküséget.

A mostanig megélt tapasztalataim alapján azt az álláspontot képviseltem, bárki kérdezett, hogy a maci rosszul lát de jól hall és nagyon jó a szaglása, meg nagyon fél az embertől. Eddig mindig ez volt a tapasztalatom. Tehát mindenkinek azt mondtam, hogy csak nagy szerencsével lehet medvét látni és akkor is csak hátulról mert eszeveszetten rohan az ember elől. A gyerekeimet, a családomat is bátorítottam, hogy nem kell félni mert a medve ezt megteszi helyettünk is. Ez sajnos most megcáfolódni látszik.

 

 

Szeptember vége fele Csaták útja hátsó felében gurultam lefele motor nélkül a quddal, gombászó üzemmódban az úton amikor 60-70 méterre észrevettem egy gyalogló szép nagy vöröses medvét amelyik elég hamar észlelte a jelenlétemet de meglepő módon az eddigi tapasztalataimmal ellentétben nem iszkolt el hanem nagy érdeklődéssel felém indult. Feltételezem ellenséges szándékkal. Ha gyalogosan gombásztam volna nem is tudom mi lett volna a folytatás mert a 125 kg-os habtestemmel és a fájó térdeimmel nem sok esélyem lett volna még fára mászni sem. Így gyorsan visszafordultam és kihasználva a viszonylag gyorsan járható út előnyeit bő gázzal elhajtottam.

 


Azóta sokkal óvatosabban gombászunk családilag és akkor is ha egyedül vagyok. A sokak által hordott elemlámpa méretű sokkoló velem volt de abból a távolságból nem nagyon vette komolyan. Azt meg nem vártam meg, hogy közelebb jöjjön. Ahogy időm engedi még fogok blogolni a közeljövőben.


Üdv minden olvasónak Ambrus Aladár