Nem túlzok, ha azt mondom, hogy SAJÓ komám a legrégebbről kitartóan megmaradt, legjobb barátom, akivel a Gábor Áron gépgyárban lehúztunk jó 13 évet együtt. Ott is gyakran találkoztunk, mert közszeretetnek örvendő nagyon jó szakember hírében állt. Nekem gyerekkori álmom volt, hogy villanyszerelő lehessek, és talán a kezdeti vonzódást ez indította el. Nálánál nagyobb szívű, szeretni tudóbb, magasabb érzelmi intelligenciával rendelkező embert nem ismerek. Már fiatal korában is messziről látszott, hogy mennyire utálja a női nemet, és bármit megtesz a női igenért. Az udvarhelyi focicsapat sikeres tagjaként sok szép eredményt értek el és még több maradandó sérülést szedett össze. A futball iránti szeretete a mai napig nem csökkent, végig kísérte élete során, mint engem a faragás iránti imádatom. Régebben évente párszor összefutottunk, szaunázgattunk és jókat dumáltunk. de az utóbbi időben ezek a találkozások sajnos ritkulnak. Szerencsére most volt egy halaszthatatlan debreceni utam, és természetes volt, hogy megnézem a régen látott komámat. A lakása tele van a Simon Balázs által tervezett és Lőric Csaba által faragott csodálatos székely életképekkel. A fotók nagyon rossz fényviszonyok között készültek. Azért megosztom mert nekem is nagyon közel állnak a szívemhez.